• Az emlőszűrés egy szervezett program, amely sok országban már többé-kevésbé működik. Lényege, hogy rendszeres tapintásos (fizikális) és mammográfiás vizsgálat történik, panasz- és tünetmentes nőknél.
• Mivel a kis – 5-10 milliméter átmérőjű – emlőrákokat ritkán lehet kitapintani, panaszokat sem okoznak. Az emlőrák általában nem fájdalmas. Ilyen kis tumort majdnem mindig szűrővizsgálat fedez fel, vagy más probléma miatt végzett mammográfián véletlenül válik láthatóvá. Ilyenkor van a legjobb esély a teljes gyógyulásra.
• Az az egy-két év, ameddig az apró daganat még nem tapintható, de már jó látható a mammográfiás felvételen, eredményesen kihasználható az emlőrák elleni küzdelemben.
A szűrés történhet önkéntes és behívásos módon. Előző esetben jelentkezés alapján, utóbbiban - a tüdőszűréshez hasonlóan - levelet kap a páciens, amelyben a vizsgálat helyét és időpontját jelzik.
Magyarországon a rendszeres, behívásos szűrés 2001 decemberében indult el, 45-65 éves kor közötti nőknél, 2 éves ciklusban, 32 akkreditált (szakmailag ellenőrzött és megfelelőnek talált) központtal. A központok a szűrést követő visszahívást-kidolgozást, és sebészi, onkológiai kezelést is elvégzik, illetve összefogják. A szűrés számszerű eredményéről havonta, a betegek további sorsáról negyedévente küldenek jelentést a központba. A címlisták az ÁNTSZ-től származnak.
A nemzetközi ajánlások szerint 35-40 éves életkor között egy alkalommal, 40-50 éves kor között 1 - 2 évente, 50 éves kor felett évente javasolt a mammográfia elvégzése.
35 éves kor alatt emlőszűrő vizsgálat nem indokolt, csak veszélyeztetett nőknél (lásd feljebb).
A szűrés asszisztensi fizikális vizsgálattal kezdődik. A mammográfiás alapfelvételek elkészítése után kettős leolvasás történik. Ha egyik radiológus – egymástól függetlenül – sem talál az emlőkben malignitásra gyanús területet, negatívnak tekinthető a szűrővizsgálat. Ha bármelyikük felveti esetleges daganat gyanúját, a beteget telefonon, levélben visszahívják.
1000 nő szűrővizsgálata során átlagosan 3-4 emlőrákot sikerül felfedezni.
Ennél több, 1000-ből 20-80 nőt kell kiegészítő vizsgálatokra visszahívni a kiinduló mammográfia után. Ez további mammográfiás felvételeket, ultrahang vizsgálatot, esetleg célzott mintavételt (biopsziát) jelent. A legelső mammográfia ugyanis - nagy érzékenysége miatt - több kóros, vagy bizonytalan eltérést mutat, mint amennyi végül emlőráknak bizonyul. Fel kell világosítani a nőket, hogy nem kell megrémülniük, ha a szűrésből valakit „kiemelnek”. Ez a szűrővizsgálat normális menetéhez tartozik.
Nagyon ritkán, 1000-ből kb. 0,5-1 betegnél sebészi mintavételt (excíziót), kis műtétet kell végezni, mert nincs más megoldás annak tisztázására, hogy rosszindulatú-e a képen talált kóros elváltozás. Az ilyen mintavételek harmadában-felében valóban emlőrák a végleges diagnózis.
A szűrőprogramokkal szembeni elvárás, hogy a műtétre kerülő betegek legalább felénél rosszindulatú legyen a végleges szövettan. A mai korszerű eszközökkel ennél megbízhatóbban, csaknem 100 százalékban (85-100%) műtét előtt már bizonyítható, hogy a betegenek emlőrákja van, így manapság lényegesen kevesebb jóindulatú folyamatot operálnak.
Mivel a tömeges, szervezett emlőszűrés nagyon drága, nem minden ország engedheti meg magának. Legalább 70%-os megjelenés szükséges ahhoz, hogy a szűrőprogram megfelelő eredményt hozzon, az emlőrák okozta halálozás jelentős csökkentése útján.
Ez a jövő útja, mert egy későn felfedezett emlőrák kezelése súlyos százezrekbe-milliókba kerül, és gyógyulási esélye ennek ellenére sokkal rosszabb, mint a szűréssel felfedezett kis daganaté.
Az emlőszűrés előnyei
-az esetleges daganat felfedezése 1-5 évvel előbb történik meg, mint, ha azt saját magának tapintaná ki a páciens
• számos esetben az emlő eltávolítása helyett a részleges műtét is elégséges
• sokszor elegendő a kis daganat sebészi eltávolítása, és nem kell utókezelés (sugár- és kemoterápia)
• a végleges gyógyulás esélye jelentősen nő
• a halálozás aránya kb.30-45%-kal csökken